JANE aUSTEN
(Steventon, Hampshire, 1775. december 16. – Winchester, Hampshire 1817. július 18.) angol regényírónő. A korában általános romantika túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik úttörője. Írásaira jellemző a feszes kompozíció és az ironikus látásmód. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.
Élete: A Hampshire megyei Steventon falujában született 1775. december 16-án. Anyja Cassandra Leight (1739–1827) nemesi család sarja, apja George Austen (1731–1805) anglikán vikárius volt. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a hetedik. Öt bátyja, egy öccse és egy nővére volt. Apja plébánosként elég tekintélyes fizetést kapott, de mivel nyolc gyermeket kellett felnevelnie, nem számítottak tehetős családnak. Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra, sőt kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját.
1783-ban Jane és nővére, Cassandra rövid időre egyik nagybátyjuk testvéréhez, Mrs. Cawleyhoz költözött, hogy ott tanulhassanak. Mrs. Cawley Oxfordban élt, később pedig Southamptonba költözött. A testvérpárt egy járvány kitörése után hazahozták. 1785–86-ban Jane-t és Cassandrát a readingi Abbey kollégiumba íratták, amely minden bizonnyal hasonlított az Emmában szereplő Mrs. Goddard iskolájára. Jane-t túl fiatalnak tartották, hogy hasznát lássa az iskolának, de anyjuk szerint, „ha Cassandrának fejét vették volna, Jane is levágatta volna sajátját”.
1800 decemberében a hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bathba, és a rákövetkező évben a család is odaköltözött. Bathban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott, és még azután sem írtak róla évekig. Míg a család a partvidéken időzött, Jane találkozott egy fiatalemberrel, aki, úgy tűnt, kellően beleszeretett. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.” Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be. 1805-ben, édesapjuk halála után Jane édesanyjával, nővérével, Frank bátyjával és annak feleségével Southamptonba költöztek, ahol 1809-ig éltek.
1809-től Chawtonban éltek, ahol Edward nevű bátyja egy kis házat bocsátott a család rendelkezésére. Edwardot az a szerencse érte, hogy egy jómódú nagybátyja adoptálta, így a George Austen halála után elszegényedett családot támogatni tudta. Jane Austen sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Witherrel, de az eljegyzést később felbontották.
Jane Austen visszavonultan élt, mert súlyos betegségben szenvedett. Az orvosok előtt akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban szenvedett, melynek következtében a teste elfeketedett. A betegség elhatalmasodása után már nem járt emberek közé, nővérével folytatott levelezéséből tudhatunk meg sokat az írónő életének ezen szakaszából. 1817-ben még Winchesterbe utazott a gyógyulás reményében, de betegsége olyan előrehaladott volt, hogy július 18-án meghalt. A winchesteri székesegyházban temették el, 24-én.
Regényei:
-
Értelem és érzelem (Sense and Sensibility), 1811
-
Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice), 1813
-
A mansfieldi kastély (Mansfield Park), 1814
-
Emma (Emma), 1815
-
Meggyőző érvek (Persuasion), 1818
-
A klastrom titka (Northanger Abbey), 1818 (a regényt 1803-ban fejezte be, de csak 1818-ban adták ki)
Janes Austen: Értelem és érzelem - Janes Austen (1775-1817) első publikált regények - amelyet 1795-ben kezdett el, és többszöri átdolgozás után 1811-ben jelentetett meg - két főhőse van, két szép, fiatal lány: Elinor és Marianne. Alakjuk a címben foglalt értelemnek és érzelemnek eleven, emberi-lélektani teljességgel működő szimbóluma: Elinor tetteit a józan ész, az önmérséklet irányítja, Marianne-t a romantikus szenvedély túlzásai sodorják érzelmi válságokba, szerelmi csalódásokba. Az ésszerű, kiegyensúlyozott házasság felé vezető úton - Austen hősei mind-mind erre tartanak - számos akadály tartóztatja fel a két lányt: ravasz, számító vetélytársak, ingatag és csapodár férfiak, saját szegénységük. De kitartásuk, tisztességük, megszenvedett józanságuk meghozza a maga gyümölcsét.
Szereplők:
-
Henry Dashwood – gazdag úriember, aki a történet elején meghal. Mivel birtoka hitbizomány, nem tud jelentős vagyont hagyni második feleségére és gyermekeikre. Megkéri Johnt (ő és első feleségének egyetlen fia), hogy biztosítson pénzügyi biztonságot második feleségének és három lányuknak.
-
Mrs. Dashwood – Henry Dashwood második felesége, aki férje halála után nehéz pénzügyi helyzetben van. A regény kezdetén negyven éves. Marianne rá hasonlít, Mrs. Dashwood is gyakran hoz döntéseket érzelmei alapján.
-
Elinor Dashwood – Mr. és Mrs. Dashwood legidősebb, értelmes és tartózkodó lánya. A könyv kezdetén 19 éves. Edward Ferrarsba szeret, idősebb féltestvére, John sógorába. Felelősségérzetet érez családja és barátai iránt és az ő jólétüket és érdekeiket a sajátja fölé helyezi. Elnyomja mély és erős érzelmeit úgy, hogy mások azt gondolják, ő igazán közömbös és kőszívű.
-
Marianne Dashwood – Mr. és Mrs. Henry Dashwood második, romantikus és bóhókás lánya. A könyv kezdetén 16 éves. Brandon ezredes és Mr. Willoughby figyelmének a tárgya. Beleszeret a fiatal, jóképű, romantikusan tüzes Willoughbyba és nem tartja sokra az idősebb, tartózkodóbb ezredest, Brandont. Marianne fejlődik a legtöbbet a könyvben, amikor rájön, hogy túlzott érzékenysége őnző volt. Eldönti, hogy viselkedését nővére, Elinor példájára formálja.
-
Margaret Dashwood – Mr. és Mrs. Henry Dashwood legfiatalabb lánya. A könyv kezdetén tizenhárom éves. Szintén romantikus és jóindulatú.
-
John Dashwood – Henry Dashwood és első felesége fia. Szándékában áll jól bánni a húgaival, de túlságosan is kapzsi, és a felesége könnyen irányítja.
-
Fanny Ferrars Dashwood (Mrs. John Dashwood) – John Dashwood felesége, Edward és Robert Ferrars lánytestvére. Hiú, önző és sznob. Elkényezteti fiát, Henryt. Nagyon nyers férjének féltestvéreivel és mostohaanyjával, különösen, mikor attól tart, hogy testvére, Edward elveszi Elinort.
-
Sir John Middleton – Mrs. Dashwood távoli rokona, Henry Dashwood halála után felajánlja neki és három lányának, hogy éljenek a Barton villában. Gazdag, sportszerű embernek ismerhetjük meg, aki Brandon ezredessel szolgált a hadseregben. Nagyon barátságos és lelkes, piknikeket, társas összejöveteleket szervez, hogy összehozza a falu népét. Ő és anyósa, Mrs. Jennings egy vidám, beugrató és pletykás párt alkotnak.
-
Lady Middleton – Sir John Middleton előkelő, de tartózkodó felesége, ő a férjénél sokkal csendesebb, négy gyermeküket neveli.
-
Mrs. Jennings – Lady Middleton és Charlotte Palmer édesanyja. Özvegy, aki férjhez adta már mindegyik gyermekét, így ideje nagy részét azzal tölti, hogy két lányát és családjaikat látogatja, különösen Middletonékat. Ő és veje, Sir John Middleton aktívan érdeklődnek a fiatalok romantikus ügyei iránt és arra törekednek, hogy bátorítsák őket, Elinor és Marianne bosszúságára.
-
Edward Ferrars – Fanny Dashwood egyik fiútestvére. Elinor Dashwoodba szeret. Viszont évekkel korábban, mielőtt Dashwoodékkal találkozott volna, Edward eljegyezte Lucy Steele-t, tanára unokahúgát. Az eljegyzést titokban tartották a Ferrars család elvárásai miatt. Mrs. Ferrars ellenzi, hogy összeházasodjon Miss Steele-lel, s miután Edward nem bontotta fel a jegyességüket, anyja megtagadja tőle az örökséget.
-
Robert Ferrars – Edward Ferrars és Fanny Dashwood testvére, státuszról álmodik. Összeházasodik Miss Lucy Steele-lel, miután Edwardot kitagadják.
-
Mrs. Ferrars – Fanny Dashwood, Edward és Robert Ferrars édesanyja. Rosszkedvű, antipatikus nő, aki megtestesíti a gyarlóságok mindegyikét. Fanny és Robert hordoz tulajdonságaiból jellemvonásokat. Eltökélte, hogy a fiainak jól kell házasodnia.
-
Brandon ezredes – Sir John Middleton legjobb barátja. Fiatalként Brandon beleszeretett az apja gyámoltjába, de megakadályozta a családja, hogy összeházasodjon vele, mert apja eltökélte, hogy bátyja házasodik össze vele. Brandont külföldre küldték a hadseregbe, hogy távol legyen tőle. A lány a boldogtalan házassága miatt több balszerencse után végül haldokló, nincstelen és kegyvesztett lett egy törvénytelen lánnyal, aki az ezredes gyámoltjává vált. Első látásra beleszeret Marianne-be, emlékezteti őt apja gyámoltjára. Dashwoodéknak, különösen Elinornak tiszteletre méltó barátja lesz és megélhetést biztosít Edward Ferrarsnak, miután anyja megtagadja.
-
John Willoughby – Middletonék szomszédjának az unokaöccse, egy lendületes alak, aki megbabonázza Marianne-t és osztozik művészi és kulturális érzékenységében. Sokan azt gondolják ismerőseik közül, hogy titokban jegyesek.
-
Charlotte Palmer – Mrs. Jennings lánya és Lady Middleton húga, Mrs. Palmer vidám, de üres fejű, sokszor nevet alkalmatlan pillanatokban, mint például férje folytonos durvaságakor.
-
Thomas Palmer – Charlotte Palmer férje, parlamenti képviselői helyre vágyik, de tétlen és gyakran durva.
-
Lucy Steele – Mrs. Jennings fiatal, távoli rokona, aki egy ideje titokban jegyes Edward Ferrarsszal. Elinor Dashwooddal és Mrs. John Dashwooddal kialakított barátságát szorgalmazza. Korlátozott tudásában és pénzügyi helyzetében, mindazonáltal vonzó, ügyes, ravasz, mesterkedő lány.
-
Anne/Nancy Steele – Lucy Steele idősebb, társadalmilag alkalmatlan, kevésbé ügyes nővére.
-
Miss Sophia Grey – egy gazdag, de rosszindulatú örökösnő, akit elvesz Mr. Willoughby azért, hogy megtartsa kényelmes életmódját.
-
Miss Morton – egy gazdag nő, akit Mrs. Ferrars legidősebb fiának, Edwardnak szán, később Robertnek.
-
Lord Morton – Miss Morton édesapja.
-
Mr. Pratt – Lucy Steele nagybátyja és Edward tanára.
-
Eliza Williams – Brandon ezredes gyámoltja, körülbelül tizenöt éves és Willoughby törvénytelen fiát várja.
-
Mrs. Smith – Mr. Willoughby gazdag nagynénje, aki megtagadja őt, mert nem házasodik össze Eliza Williamsszel.
|