Charlotte Brontë
 (Thornton, 1816. április 21. – Haworth, 1855. március 31.) angol regényíró, a Brontë nővérek egyike. Charlotte Thornton-ban, Yorkshire-ben (Anglia) született egy ír-anglikán pap, Patrick Brontë és annak felesége Maria Branwell hat gyermeke közül harmadikként. 1820 áprilisában a család Haworthba költözött, ahol Patricket káplánná nevezték ki. Maria Branwell Brontë rákban halt meg 1821. szeptember 25-én, maga mögött hagyva öt lányát és egy fiát, akikre nővére Elizabeth Branwellvigyázott.
1824 júliusában a két legidősebb lányt – Mariát és Elizabethet elküldték a Clergy Daughters Iskolába Lancashire-be. Augusztusban Charlotte, novemberben Emily is csatlakozott nővéreihez. Az iskola szegény körülményei tartósan hatottak Charlotte egészségére, és ezek okozták két nővére, Maria és Elizabeth halálát, akik tuberkulózisban haltak meg 1825-ben, miután távoztak az iskolából. Charlotte később erről az iskoláról mintázta Lowoodot Jane Eyre című művében; ugyanebben a regényben Helen alakjában állított emléket két nővérének. Otthon, a haworthi plébánián Charlotte és testvérei, Branwell, Emily és Anne képzeletbeli birodalmakat találtak ki és elkezdték feljegyezni ezek lakóinak életét és küzdelmét. Charlotte és Branwell egy Angria nevű királyságról írt történeteket, Anne és Emily pedig Gondalról költeményeket. A mondák bonyolultak és összetettek voltak; gyerekkori és korai kamaszkori megszállott érdeklődésük alapozta meg felnőttkori, irodalmi munkájukat.
Charlotte a Roe Head-i iskolában folytatta tanulmányait 1831 és 1832 között. Itt kötött egész életen át tartó barátságot Ellen Nusseyvel és Mary Taylorral. Ebben az időben (1833) írta a Zöld törpe című művét. 1835 és 1838 között tanár volt. 1839-ben különböző családoknál kezdett nevelőnőként dolgozni Yorkshire-ben, 1841-ig. 1842-ben Emily-vel Brüsszelbe utazott, majd külföldről való hazatérésük után Charlotte angolt, Emily pedig zenét tanított. Külföldi tartózkodásuk nagyon rövid volt, mert nagynénjük, Elizabeth Branwell 1842 októberében meghalt. Belgiumban beleszeretett nős tanárába, Monseiur Heger-be, ám ez a kapcsolat nem sikerülhetett. Nagyon szomorú időszak volt ez Charlotte számára. Charlotte 1843 januárjában egyedül tért vissza Brüsszelbe. Második tartózkodása alatt nem volt boldog: egyedül érezte magát és honvágya volt. 1844-ben végleg visszatért Haworthba, és később brüsszeli tartózkodásából merített ihletett Az angoltanár és Villette című regényeihez. 1846 májusában Charlotte, Emily és Anne egy gyűjteményt adott ki költeményekből Currer, Ellis és Acton Bell álnéven. Bár a könyv nem keltett nagy érdeklődést (csak 2 példányt adtak el belőle), a testvérek mégis úgy döntöttek, hogy folytatják az írást, és elkezdtek dolgozni első regényeiken. Charlotte továbbra is Currer Bell-ként publikálta első 2 művét. Regényei durva kritikákat kaptak, mert a hagyományos női szerepeket feszegették. Sok találgatás volt, hogy Currer Bell valójában nő vagy férfi.
Branwell, a család egyetlen fia krónikus légcsőhurutban szenvedett, amit súlyosbított a sok ivás, így 1848 szeptemberében meghalt. Charlotte mindvégig úgy tudta, hogy öccse tuberkulózisban halt meg. Emily 1848 decemberében, Anne pedig 1849 májusában hunyt el gümőkórban.
A Jane Eyre nagy sikerére való tekintettel a kiadója azt javasolta, hogy néha látogasson el Londonba. Itt Charlotte csatlakozott egy magasabb rangú társadalmi körhöz, ahol barátságot kötött Harriet Martineau-val, Elizabeth Gaskell-el (aki később az életrajzát is megírta), William Makepeace Thackerayvel és G. H. Lewesszal. Sosem volt azonban pár hétnél tovább távol Haworthtól, mert nem akarta öregedő édesapját egyedül hagyni.
1854 júniusában Charlotte házasságot kötött apja segédlelkészével, Arthur Bell Nichollsszal. 9 hónap múlva, terhessége alatt halt meg, a halotti bizonyítványa szerint tuberkulózisban, de vannak olyan feltételezések is, hogy a terhesség miatti túlzott hányás volt az oka. Olyan híresztelések is terjedtek, hogy tífuszban halt meg, amit valószínűleg a Brontë háztartás legöregebb szolgálójától, Tabitha Ackroydtól kapott el, aki nem sokkal előtte halt meg. A családi kriptában van eltemetve a haworthi Szent Mihály-templomban, ahol Anne kivételével minden testvére nyugszik. Édesapjuk mind a hat gyermekét túlélte.
A Jane Eyre Charlotte Brontë írónő 1847-ben Londonban kiadott regénye, mely A lowoodi árva címen is napvilágot látott. A regény, melyet szerzője Currer Bell álnéven jelentetett meg, rögtön hatalmas sikert aratott. Ma a világirodalom egyik legfontosabb regényeként tartják számon.
Charlotte Brontë regényében a romantika az igazi vonzóerő, de ez a romantika a szenvedély realista ábrázolásával párosul. Egy asszony tárja fel itt a lélek legrejtettebb titkait. Vallomásaink bátorságát akkor értékeljük igazán, ha nem felejtjük el, hogy e vallomások a Viktória-korszak légkörében szólaltak meg.
Jane Eyre őszintesége megbotránkoztatta és elbűvölte az olvasókat abban a korban, amikor a konvencionális felfogás az volt, hogy a nő csak tárgya lehet a szerelmi szenvedélynek, alanya soha.
Fejlődésregény: Az írónő a modern női fejlődésregény (Bildungsroman) első művét teremtette meg ebben a regényben. Az egyes szám első személyben elbeszélt történet egy nő élettörténetét meséli el annak legfontosabb állomásaival. A cselekmény helyszínei is erősítik ezt a felépítést. A gyermekkor helyszíne Gateshead, ahol Jane először találkozik a kiszolgáltatottság, az elnyomás érzésével, mind a rokonai, mind a család felette álló férfi tagja, a gyermek John részéről. Ez az időszak a szexuális érettségig tart. A következő szakasz a lowoodi évek ideje, amelynek aszketikus, lemondásokkal és elfojtásokkal teli világában Jane lelkileg válik nővé. A Thornfield Hallban töltött idő alatt Jane érzelmileg kiteljesedik, egy egyenrangú lélek viszonozza az érzelmeit, ám csaknem áldozatul esik Mr. Rochester önzésének, aki, bár jó szándékkal, de féltékenységgel manipulálja az érzelmeit, és bűnös viszonyba akarja a tudta nélkül belevinni. A Rivers-családdal töltött idő a thornfieldi időszak érzelmi kontrasztja: St. John tisztességes, ám szenvtelen szerelme szintén elfogadhatatlan, ő is csak kihasználni, elnyomni akarja Jane-t.
Brontë szentimentális érzelmek nélkül tekint a viktoriánus világra. Hőseinek egymásra találása nem a szerelem diadala, hanem a keservesen megszerzett önmegismerés, és a társadalmi helyzetükben bekövetkezett változás (Mr. Rochester nyomorék, Jane gazdag lett) következménye.
Főszereplők:
- Jane Eyre: Árvalány, a regény címszereplője és elbeszélője. Jelentéktelen külsejű, ám eszes, tehetséges, szenvedélyes lány. Ügyesen rajzol, zongorázik, türelmes, következetes tanár. Mr. Rochester iránti érzelmeiben tiszta, elfogultságtól mentes, igazi modern nő: nem törődik a kor és a társadalmi különbségekkel, szerelmével egyenlőnek vallja magát. Nem vállalhatja azonban, hogy bűnben éljen nős kedvesével, ezért elmenekül tőle. A St. John által javasolt érzelem nélküli házasságra azonban nem tudja rávenni magát: továbbra is hű Mr Rochester iránti szenvedélyéhez, még akkor is, ha tudja, hogy az soha nem teljesedhet be. Visszatérve kedveséhez nem riasztja Mr. Rochester rokkantsága, sőt boldog, hogy így is segítheti szerelmét.
- Edward Fairfax Rochester: Thornfield Hall ura, Jane Eyre szerelme, később férje. Nem jóképű, de erős, határozott karakterű férfi. Sok mindenben tehetséges: szépen énekel, ügyesen zongorázik, olvasott, művelt ember. Életét beárnyékolja a fiatalon elkövetett végzetes baklövés: rosszul nősült, erkölcstelen, ostoba nőt vett el, akitől nem szabadulhat, hiszen a nő végül megőrült. Emiatt hajlik a búskomorságra, gyakran szeszélyesedő és büszke. Szerelme Jane iránt, aki egyszerűségében, józanságában és tisztaságában pont az őrült asszony ellentéte, őszinte és szenvedélyes, és még a társadalmi és égi büntetést is vállalná, csakhogy a lány férje lehessen. A keserű emlékek ellenére is megpróbálja kimenteni őrült feleségét az égő Thornfieldből, és ezért a szeme világával és az egyik kezével fizet.
- Adèle Varens: Naiv, kacér francia kislány, Rochester gyámleánya.Egy balett-táncosnő lánya, aki Rochester szeretője volt. Anyja otthagyta Mr. Rochesternél miután a férfi szakított vele, állítva, hogy ő az apa, bár ebben Rochester később is kételkedik. Felnőve jó modorú, művelt kisasszony lesz belőle.
- Mrs. Alice Fairfax: Házvezetőnő Thornfieldban.Az ő hirdetésére válaszolva kerül Jane a házba. Nem helyesli Jane és Mr. Rochester kapcsolatát, de nem tudni, hogy azért, mert tud a férfi őrült feleségéről, vagy mert zavarja a köztük lévő társadalmi és életkorbeli különbség.
- Mrs. Reed: Jane anyai nagybátyjának felesége, Gateshead űrnője. Majomszeretettel isteníti saját gyermekeit, főleg a fiát Johnt, és gyűlöli Jane-t, aki nem hajlandó meghunyászkodni előtte, és akit a saját férje jobban szeretett, mint őt és közös gyermekeiket. Mikor lehetősége nyílik rá, intézetbe adja a lányt, és megfeledkezik róla. Évekkel később, mikor elzüllött fia, John öngyilkos lesz, Jane-ért küldet, hogy a halálos ágyán bevallja: megakadályozta, hogy a lányt annak gazdag nagybátyja örökbe fogadhassa.
- John, Eliza és Georgiana Reed: Mrs.Reed gyermekei, a maguk módján mind önző, szívtelen emberek. John léha, lusta, hanyag ember, aki elkártyázza a Reed-vagyont, majd öngyilkos lesz; Eliza rideg teremtés, aki nem szeret senkit, és végül apácának áll; Georgiana önző, hiú nő, aki csak a saját kényelmével és szépségével van elfoglalva, és végül gazdag férjet szerez.
- Blanche Ingram: előkelő származású hölgy, a megye szépe, aki Mr. Rochester felesége akar lenni. Szép, ám büszke és gőgös, műveltségét fitogtató teremtés, aki meg van győződve arról, hogy megjelenése elegendő Mr. Rochester elbűvöléséhez, és észre sem veszi, hogy szívtelen megnyilvánulásai csak elriasztják a férfit. Csak érdekből akar Thornfield úrnője lenni, ám amikor Mr. Rochester azt híreszteli, hogy a vagyona kisebb, mint amiről a környéken tudtak, már nem érdeklődik a férfi iránt.
- St. John Rivers: tiszteletes, Jane távoli unokatestvére, majd kérője. Álma, hogy misszionárius lehessen, és ezért hajlandó minden személyes érzelmet vagy testi kényelmet feláldozni. Céltudatos, határozott, néha a kegyetlenségig hideg, aki úgy érzi, a szent cél érdekében joga van megkövetelni minden áldozatot. Jane-be nem szerelmes, csak azért akarja feleségének, mert a lány hasznára lehet a misszionáriusi munkában. A lány visszautasítása után egyedül vág neki az útnak, és évek áldozatos munkája után Indiában éri a halál.
- Diana és Mary Rivers: St.John húgai, Jane unokatestvérei. Kedves, intelligens hölgyek, akik végül boldog házasságban érnek révbe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
