A pikareszk regény (spanyolul picaresco, a 'csavargó' jelentésű pícaro szóból) a 16. századi Spanyolországban létrejött népszerű műfaj, kópé- vagy kalandorregény, általábanszatirikus hangvételű alkotás, melynek hőse szegény csavargó, bűnöző vagy más, a társadalom peremén élő személy, aki ügyessége és eszessége segítségével próbál boldogulni. A pikareszk regények legfontosabb formai jellegzetessége (mely aztán a pikareszk jelző más használataiban is megjelenik) az egyes epizódok kötetlen sorrendje, felcserélhetősége.

Története:

Egyesek az 1554-ben Antwerpenben és Spanyolországban szerző nélkül megjelent Lazarillo de Tormes-t tartják az első pikareszk regénynek, mások azonban még csak azok előfutárának minősítik. Címszereplője, Lazarillo elszegényedett vidéken él, egy képmutató társadalom keretei közt. Benvenuto Cellini önéletrajza (Firenze, 1558) szintén a kialakuló műfaj jellegzetességeit mutatja. Az első egyértelműen pikareszknek tartott regény az 1599-ben megjelent, Mateo Alemán által írt Guzmán de Alfarache. A hirtelen nagy népszerűségnek örvendő műfajt is parodizálta a lovagregény mellett Cervantes is a Don Quijote című művében. A spanyol regények között Francisco de Quevedo: El buscón (1626) című művét tartják a műfaj egyik legjobban sikerült darabjának, barokkos stílusa és a bűn lélektanának finom ábrázolása miatt.

A 17–18. században a műfaj egész Európában elterjedt. Ismertebb művek:

• Németországban Grimmelshausen: Simplicissimusa (1669), mely a harmincéves háború alatt játszódik. Említést érdemel még a nagyrészt Magyarországon játszódó Magyar avagy Erdélyi Simplicissimus (1683), amely Daniel Speer műve.
• Franciaországban Le Sage Gil Blas-ja (1715) és tkp. Voltaire: Candide-ja is idetartozik (bár a Candide elsősorban tézisregény).
• Angliában Tobias Smollett műveit és Daniel Defoe: Moll Flanders-ét (1722) szokás a pikareszk jelzővel illetni, bár a spanyol vagy német művekkel ellentétben kevésbé jellemző rájuk a vallásos erkölcsiség.

Pikareszk a modern magyar irodalomban:

A pikareszk szó gyakran csak a regények formai jellegzetességét, az epizódok felcserélhetőségét jelenti. Ilyen értelemben sok regény (vagy film) tartható pikareszknek, csakúgy mint a hipertext irodalom nem lineárisan szerkesztett alkotásai.

Néhány ismertebb, a pikareszket folytató mű a 19–20. századból:

• Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek (1842–52)
• Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai (1885)
• Rudyard Kipling: Kim (1901), a pikareszk és a kémregény egyfajta ötvözete
• Jaroslav Hašek: Svejk (1923?)
• Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai (1954)
• Jack Kerouac: Úton (1957)
• Günter Grass: A bádogdob (1959)
• Gángoly Attila - Novák Valentin: Zsír Balázs (2001-2011)
• Csabai Márk: Egy csibész naplója (2012)