A szerelmes regény vagy romantikus regény irodalmi műfaj; az ilyen típusú művek általában két ember közötti szerelemmel foglalkoznak, és érzelmileg kielégítő, optimista befejezéssel zárulnak. Kereskedelmileg két típusba sorolhatók: vannak a rövidebb regények, melyek körülbelül egy hónapig kaphatóak (ilyenek például a Harlequin-kötetek), illetve a nagyobb lélegzetvételű, tartósan könyvesboltokban árusított kötetek. Műfajilag több csoportra is oszthatók: léteznek például történelmi szerelmes regények, tudományos-fantasztikus és paranormális jelenségekről szóló, de akár a thrillert vagy a krimit ötvöző alkotások és erotikus művek is.

Az egyik legelső szerelmes regény Samuel Richardson Pamela avagy az erény jutalma című, 1740-ben íródott regénye, amely több szempontból is forradalminak számított: teljes mértékben az udvarlásról szólt, méghozzá a főhősnő szemszögéből. Jane Austentovábbfejlesztette a műfajt a Büszkeség és balítélettel. Austen munkássága inspirálta Georgette Heyert, aki 1921-ben a történelmi szerelmes regény műfaját vezette be a köztudatba. Egy évtizeddel később az angol Mills and Boon kiadó megjelentette az első rövid, sorozatjellegű romantikus regényeket, amiket Észak-Amerikában a Harlequin Enterprises Ltd adott ki. A modern szerelmes regény műfaja 1972-ben született meg, amikor megjelent Kathleen Woodiwiss The Flame and the Flower című regénye az Avon Books kiadásában, puha kötésben. Az 1980-as években a szerelmes regények virágkorukat élték.

Meghatározása:

Általánosságban véve a szerelmes regényekben megjutalmazzák a jókat és megbüntetik a gonoszokat, s az a pár, amelyik harcol a szerelemért és hisz a kapcsolatban, a végén örök szerelemre lel. Nora Roberts szerint ezek a könyvek „a szerelembe esést, az érzelmeket, az elkötelezettséget ünneplik, s mindazt, amire mind igazán vágyunk.” Az úgynevezett női regények (beleértve a chick lit műfaját is) nem feltétlenül a szerelmes regény alműfaját jelentik, mert ezek a regények szólhatnak a főhősnő más jellegű kapcsolatairól (barátság, család) is, melyek ugyanolyan fontos szerepet töltenek be, mint a szerelem.

Némelyik író és olvasó úgy véli, a műfajnak további jellegzetességei is vannak, mint például a főszereplőknek a történet elején kell találkozniuk, vagy hogy olyan kényes témák, mint a házasságtörés, nem szerepelhetnek a történetben. Számos vitát keltettek azok a nézetek, melyek szerint a szerelmes regénynek nem kell mindig boldog végkifejlettel zárulniuk, illetve azok is, amelyek szerint az egyazon neműek szerelme nem kaphat helyet a műfajban. Az olvasók egy része elfogadja a nem boldog véggel záruló regényeket is, mindaddig, amíg azok a főszereplők szerelmi kapcsolatára koncentrálnak (pl. Rómeó és Júlia). Mások szerint csak heteroszexuális főhősök lehetnek a szerelmes regényekben. Bár a szerelmes regények többsége a szigorúbb szabályokat követi, számos olyan mű létezik, melyek eltérnek ezektől a szabályoktól. Ezért az Amerikai Szerelmesregény-írók Szövetsége és a kiadók preferált meghatározása szerint a szerelmes regény műfajának egyedüli meghatározó eleme a romantikus kapcsolat és a boldog végkifejlet.

Formátum:

A szerelmes regényeket kétféle formátumban forgalmazzák: az egyik az úgynevezett kisregénysorozat, a másik a különálló regény. Sok író e két formátum egyikében ír, mások, mint például Jayne Ann Krentz és Jennifer Crusie, mindkét formátumban értek el sikereket.

Kisregénysorozatok - A kisregénysorozatok (angolul category romances) általában rövid, körülbelül 200 oldalas vagy 55 000 szavas alkotások. A könyvek jól meghatározható sorozatokban jelennek meg, általában minden hónapban meghatározott számú kisregényről van szó. Előfordul, hogy a sorozat darabjait meg is számozzák. Ezeket általában széles körben forgalmazzák, az Egyesült Államokban vagy addig maradnak forgalomban, amíg el nem fogynak, vagy amíg a következő hónap kötetei meg nem jelennek. 1981-re a legnagyobb ilyen jellegű kiadó a Harlequin/Mills & Boon lett, melynek kisregényeit akár 26 nyelvre is lefordítják és több mint 100 országban forgalmazzák.

A formátum jellegzetessége, hogy a történet általában csak a legfontosabb részleteket tartalmazza. Nem jellemző a mellékcselekmény vagy a túl sok mellékszereplő, ezeket a minimumra szorítják vissza. Az egyes sorozatok hasonló stílusjegyekkel bírnak, hasonló a történet időbeli vagy térbeli elhelyezése, a témaválasztás, a konfliktus típusa vagy az érzékiség mértéke. A kiadók általában útmutatókat tesznek közzé, leírva, melyik típusú sorozathoz milyen elemekre van szükség a történetben.

Különálló regények - Az olyan szerelmes regények, amelyeket nem egy előre meghatározott kiadói típussorozaton belül adnak ki, különálló regényeknek számítanak. Általában hosszabbak, mint a kisregénysorozatok kötetei, átlagosan 350 és 400 oldal közöttiek. Míg a kiadó dönthet úgy, hogy rövidebb időközönként adja ki a regényeket, eladási és reklámmegfontolás alapján, egy író átlagosan 1,5 regényt ír és évente legalább egy regénye jelenik meg. A különálló regények addig maradnak a könyvesboltok polcain, amíg az adott könyvesbolt jónak látja.

A különálló regények az elnevezés ellenére nem mindig egyszeri regények. Néhány író szívesen alkot kapcsolódó könyveket, sorozatokat, ami a trilógiától a sokkötetes szériáig szinte mindent felölelhet. Az ilyen sorozathoz tartozó köteteknek lehet hasonló címük, vagy akár számozhatják is őket, mégsem hasonlóak a kisregénysorozatokhoz, mert azok a kiadó által meghatározott irányvonalba tartoznak.

Alműfajok:

Kortárs románc - A kortárs románc egyik ismérve, hogy a történet a második világháború után játszódik, bár az emberek többsége ezt a műfajt érti a szerelmes regény alatt. A legnagyobb alműfajának számít, általában abban az időben játszódnak, amelyikben írták őket, így annak az időnek a morálját tükrözi. Az 1970 előtt íródott regények hősnői például gyakran otthon maradnak, miután férjhez mentek, hogy gyereket neveljenek. Ezzel szemben az az után írt regények hősnői legtöbbször dolgozó nők, akiknek fontos a karrier.

Történelmi szerelmes regények - A történelmi szerelmes regények az első világháború előtt játszódnak.  Számos más alműfajjal keveredhetnek, például az úgynevezett nemesi románccal. Ritkán adják ki őket kemény kötésű borítással, évente alig 15 ilyen típusú regényt, ez kevesebb mint egyötöde a kemény borítással megjelenő kortárs szerelmes regényeknek.

Romantikus krimi - A romantikus krimi alműfajában íródott regény cselekménye egy megoldatlan rejtély körül forog, amit a főhősöknek kell kideríteniük. A főhősnő tipikusan bűncselekmény áldozata, vagy feltételezhető célpontja, aki együttműködik a főhőssel, aki általában olyan munkakörben dolgozik, ami a védelmező szerepét osztja rá a regényben, például rendőr, FBI-ügynök, testőr vagy haditengerész. A regény végére a rejtélyt megoldják, a főhős és a főhősnő között pedig párkapcsolat alakul ki. Általában kortárs regényekről beszélünk, de vannak írók, például Amanda Quick, akik összeolvasztották a történelmi románc és a romantikus krimi műfaját.

A műfaj egyik mesterének Mary Stewartot tartják, aki 1955 és 1967 között tíz ilyen típusú regényt írt. Ő volt az első író, aki tökéletesen kombinálta a romantikát a krimivel, fenntartva a rejtélyt az utolsó pillanatokig, miközben az olvasó a szerelmi szálat is követhette. Stewart regényeiben a rejtély megoldásának folyamata megvilágítja a főhős személyiségét, ami elősegíti, hogy a főhősnő beleszeressen.

Paranormális szerelmes regény - A paranormális romantikus történetek a valóságot vegyítik a fantasztikummal vagy a sci-fivel. A fantasztikus elemeket beleszőhetik például a városi életbe, létrehozva egy alternatív világot vámpírokkal, démonokkal, vérfarkasokkal, boszorkányokkal, szellemekkel vagy természetfeletti képességekkel rendelkező emberekkel. Szerepelhet bennük időutazás, futurisztikus vagy földönkívüli szerelem is.

Gyakran más alműfajokat is beolvasztanak, például krimit, misztikumot vagy szingliirodalmat (chick lit).Néhányuk a történelmi szerelmes regényekhez hasonlít, mert cselekményük a múltban játszódik, más regények a jövőre koncentrálnak, vagy éppen különféle világokba, párhuzamos dimenziókba vezetnek. 2002 és 2004 között az Amerikai Egyesült Államokban a paranormális szerelmes regények száma megduplázódott és elérte az évi 170-et. Egy-egy népszerűbb kötet akár 500 000 példányban is fogyhat.  A legtöbbet eladott ilyen típusú könyvek közé tartozik Stephenie Meyer Alkonyat-sorozata, melynek köteteiből világszerte összesen több mint 100 millió példány kelt el.

Romantikus fantasy - A romantikus fantasy mind a szerelmes regények, mind a fantasy alműfajába beletartozik, a történet mind a fantasy, mind a hagyományos romantikus regény főbb jegyeivel bír. Az ilyen jellegű regényeket nem csak a szerelmes regényekre specializálódott kiadók jelentethetik meg, előfordul, hogy fantasy-kiadó is publikál ilyet. Egyes kiadók megkülönböztetik a fantasy románcot és a romantikus fantasyt, előbbiben a fantasy dominál, romantikus elemekkel vegyítve, míg utóbbiban a romantikára kerül a hangsúly és a fantasyelemek csak mellékszálként vannak jelen.

Időutazás témájú szerelmes regények - A legtöbb ilyen jellegű regényben a modern korban élő főhősnő utazik vissza az időben, ahol megismerkedik a főhőssel. Néhány regényben a múltban élő főhős kerül a jövőbe (a főhősnő jelenébe). A szereplők általában logikusan reagálnak az időutazással járó helyzetre, felfedezik a fizikai és egyéb különbségeket a két világ között. Néhány író – az olvasók legnagyobb bánatára – a két külön idősíkba rekeszti a főszereplőket, nem engedve, hogy végül együtt maradjanak.

Keresztény szerelmes regény - A keresztény szerelmes regények (angol elnevezéssel inspirational romance) a romantikus kapcsolatot kifejezetten keresztény értékrendek közé helyezik. Az ilyen típusú regényekben általában nem szerepel indokolatlan erőszak vagy káromkodás. A szex, ha egyáltalán szerepel a regényben, kizárólag házasság után történhet és akkor sem írják le részletesen. A művek egy részében fontos szerepet kap a főhős vagy főhősnő hite, a hit szerepe a férfi-nő kapcsolatban és a pár kapcsolata Istennel. A megbocsátás, őszinteség és hűség gyakori témakörök.  Az első keresztény szerelmesregény-sorozatot az 1980-as években adta ki a Silhouette kiadóSilhouette Inspirations címmel. Miután a Harlequin felvásárolta a kiadót, 1984-ben megszüntette a sorozatot, mert veszteségesnek ítélte. Ettől függetlenül a kiadók továbbra is jelentetnek meg ilyen témájú könyveket.

Multikulturális regények - A multikulturális szerelmes regények szerelmespárjának egyik tagja afroamerikai, latin-amerikai vagy ázsiai. 1994-ben indította el az első ilyen jellegű sorozatot a Kensington kiadó Arabesque címmel. Míg az afroamerikai és spanyol ajkú hősöket felvonultató regények egyre népszerűbbek, az ázsiai témakörű szerelmes regények igen ritkák. Tess Gerritsen írónő véleménye szerint ennek az az oka, hogy az ázsiai-amerikaiak többsége nem olvas romantikus regényeket: „Azért olvasunk szerelmes regényeket, mert jól akarjuk érezni magunkat a szerelemmel kapcsolatban […] ahhoz, hogy ez megvalósuljon, az olvasónak azonosulnia kell a főhősnővel.”

Erotikus regények - Az erotikus szerelmes regények a romantikát ötvözik az erotikával. Jellemzőjük, hogy erőteljesen szerepet kap bennük a szexualitás, de ezen felül bármely más alműfajba is beletartozhatnak. Általában kevésbé használják az eufemizmust, ami a többi szerelmes regényre jellemző, és nyíltabban, harsányabb szavakkal írják le a szexjeleneteket. Általában több szexjelenet szerepel bennük, mint a többi regényben és akár szokatlan pozíciókat vagy aktusokat is leírhatnak. Annak ellenére, hogy ezekben a regényekben igen jelentős szerepet kap a szex, nem szabad őket összetéveszteni a pornográfiával. A pornográf alkotások csak a szexuális aktusra koncentrálnak, míg az erotikus szerelmes regényekben fontos szerepet kapnak a jellemek, a cselekmény, és a cselekmény egy egészet képezne akkor is, ha egyáltalán nem szerepelne benne szexjelenet.

Az erotikus regények lehetnek kisregény- vagy normál regény hosszúságúak. Vannak, amelyeket kisregénysorozaton belül adnak ki, ilyen például a Harlequin Blaze-sorozat, míg másokat antológiákban publikálnak. Előfordul. hogy az önálló regényként kiadottak is csupán kisregény hosszúságúak.

Filmes adaptációk

Számos szerelmes regényt filmesítettek meg, a legtöbbjüket televízióra adaptálták. Danielle Steel 22 regényéből készült filmadaptáció, némelyikben olyan színészek is játszottak, mint a Dallas című sorozatból ismert Patrick Duffy, Nastassja Kinski vagy Christopher Plummer. Vannak olyan romantikus regények is, melyeket mozivászonra adaptálnak, 2009-ben mutatták be például Az időutazó felesége című filmet, melyet Audrey Niffenegger azonos című regénye alapján készítettek. Az egyik legsikeresebb szerelmesregény-adaptáció Stephenie Meyer könyveiből készült, az Alkonyat-filmsorozat 2008-ban és 2009-ben bemutatott első két része összesen több mint egymilliárd dollár bevételt hozott készítőinek, a harmadik részt 2010 nyarán mutatták be, a negyedik rész 2011 őszén került a mozikba. A nagy sikerű A szürke ötven árnyalata című regényből készült azonos című filmet 2015-ben mutatják majd be.