Jókai Mór

(született: Jókai Móric Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.) a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja.

Jókai Mór Komáromban kisbirtokos református nemesi értelmiségi családban született, ásvai Jókay József ügyvéd (1781–1837) és banai Pulay Mária gyermekeként 1825. február 18-án. Rá két nappal, február 20-án keresztelték meg. Édesapja elszegényedett, s miután a földjeit kénytelen volt eladni, lett ügyvéd. Barátja volt az irodalomnak (amint maga írja: „tisztelettel, még pedig különös tisztelettel viseltetem hazánknak minden jelesebb poétai lélekkel ékeskedő fiai eránt”); maga is írt időtöltésből verseket, összeírogatott más szerzőktől érdekes dolgokat; ügyes rajzoló és festő is volt és jegyzeteit találóan illusztrálta.

Jókay Móricz néven anyakönyvezték. Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet „Jókay Mór úrnak”, amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi noszogatására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezte, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg.

Romantika, realizmus: Jókai regényeinek befogadását, értelmezését a keletkezésüktől az utóbbi évtizedekig a realista és a romantikus stílus kettőssége határozta meg. Már kortársai, Gyulai Pál és Péterfy Jenő is az angol-és francia realizmushoz viszonyítva marasztalták el Jókait. Az újabb értelmezések arra törekednek, hogy ne csupán a romantika és a realizmus kettősségében értelmezzék Jókai műveit, hanem új nézőpontokból vizsgálják azt, pl. a szerző iróniáján keresztül, vagy a történetmondás összetettsége, többrétegűsége alapján, amely szempontokból Jókai inkább a kortárs, posztmodern irodalommal rokonítható.

Romantikus jegyek: A romantika elsősorban a főhősök ábrázolásában mutatkozik meg: Jókai hősei vagy rosszak, vagy jók. Ez ellentétben áll a realizmus alkotásmódjával, amely szerint az ember rendkívül összetett lény, a jó és rossz tulajdonságok egyszerre találhatók meg benne, a társadalmi konvenciók, a neveltetés, a környezeti adottságok az ösztönök együttesen határozzák meg. Jókainál a hősök viszont változatlanok, és a legnehezebb szituációkból is lelkileg tisztán, romlatlanul kerülnek ki (pl. Evila a Fekete gyémántokban.) A hősök általában valamilyen nagy ügyet szolgálnak, legtöbbször valamilyen nemzeti ügyet. A főszereplőkben a jó és a rossz csap össze, ami miatt a küzdelem mitikus nagyságúvá emelkedik. Romantikussá teszi Jókait a meseszerűhöz, a fantasztikushoz, a bizarrhoz, a kísértetieshez való vonzalma is. A romantikára jellemző az egzotikum kedvelése, a távoli kultúrák, főleg a mesés kelet iránti vonzalom. Ez a vonzódás megtalálható Jókainál is, pl. a török világgal foglalkozó regényeiben (Janicsárok végnapjai, Török világ Magyarországon, A fehér rózsa).

Realizmus: A realizmus a szakirodalom szerint Jókai anekdotizmusában és a zsánerképek rajzában (vagyis a népies életképekben) mutatkozik meg. Míg Jókai a főszereplőket erősen stilizálva rajzolja meg, addig a mellékszereplőkben egy-egy jellegzetes (legtöbbször népies) alakot mutat be, az életképekben pedig a nép környezetét, tevékenységi formáit, gondolkodásmódját mutatja be. Jókai népiessége és realizmusa ezek szerint egy tőről fakadnak. Németh G. Béla szerint ilyen szempontból Jókai ugyanazt valósította meg a prózában, amit Petőfi a lírában. 

Az arany ember Jókai Mór 1872-ben megjelent társadalmi regénye, mely a boldogságkeresésről szól. Jókai azonos címmel drámát is megjelentetett 1884-ben. A mű a romantika és a realizmus világát állítja egymással szembe. A regény saját korában is és később is nagy népszerűségnek örvendett, számos nyelvre lefordították, és többször megfilmesítették.

 

Jókai Mór reformkorban játszódó regényének főhőse Tímár Mihály, aki nőül veszi Ali Csorbadzsi leányát Tímeát. Nyugalmat azonban nem lel, csak a senki szigetén Noémi és Teréza mama otthonában.

Szereplők:

• Timár Mihály, a Szent Borbála hajóbiztosa, később földbirtokos nemes, kereskedő; az arany ember
• Timéa, Ali Csorbadzsi lánya, alabástrom szépség
• Ali Csorbadzsi, Tímea apja, a török szultán főembere
• Trikalisz Euthym, Ali Csorbadzsi álneve, titokzatos görög kereskedő
• Athalie, Brazovics úr lánya, ármánykodó, intrikus nőalak
• Brazovics Athanáz, Athalie apja, gátlástalan komáromi üzletember
• Zófia asszony, Brazovics úr felesége, szobalányból lett úrnő
• Kacsuka Imre, Athalie vőlegénye, Tímea férje, katonatiszt, kapitány majd őrnagy
• Noémi, Teréza mama lánya, romantikus, szerető nőalak
• Teréza mama, Noémi anyja, a romantikus sziget úrnője
• Bellováry, Noémi apja, Brazovics úr öngyilkossá lett adósa
• Dódi, Tímár és Noémi kisfia, a titkos levélíró
• Krisztyán Maxim, Krisztyán Tódor apja, nagyvonalú pancsovai kereskedő
• Krisztyán Tódor, Noémi „jegyese”, csavargó, léha, semmirekellő gazember
• Fabula János, a Szent Borbála kormányosa, később komáromi sáfár

Összegzés:

Jókai bevallása szerint Az arany ember a legkedvesebb és legolvasottabb műve. Jókainak ez a legösszefogotabb alkotása. A kezdő fejezetetben megjelennek mindazok a motívumok, cselekmények, elemek, amelyek később felerősödve, kibontva adják a regény cselekményszövetét.

A regényben a drámai küzdelem színtere: Tímár Mihály lelke. A hűség, a szerelem, a hatalom, a vagyon és az igazi boldogság ellentétei között való hányódás jelenti a nagy konfliktust. 

Tímár Mihály alakja - akadályokat nem ismerő, rendkívüli teljesítményekre képes mesehős. Legelső erkölcsi megingása akkor következik be, amikor az elázott búzából kenyeret süttet. Majd megtalálja Csorbadzi legendás kincseit, s ellopja azokat. Ettől kezdve és a kincsek birtokában ragyogó karriert fut be. De ahogy nő a tekintélye az emberek szemében, úgy hatalmasodik el lelkében a lelkiismeret-furdalás, gyötrő önvád. Becstelenné ugyan nem lesz, de nyugalma, boldogsága oda lett. Szándékai tisztességesek, csak azért akar gazdag lenni, hogy boldoggá tehesse az árvát, Tímeát, de egy hang onnan belülről mégis azt súgta a fülébe, hogy tolvaj vagy. Tímea hálát érez iránta, de szerelmet nem, mert Kacsuka Imrét szereti. Tímár szerencsétlen, de szerencsétlenné, boldogtalanná tette Tímeát is.

Megkezdődik a két helyszínen kettős élete: Komáromban gazdag és boldogtalan, Senki szigetén szegény és boldog. A regény végül mégsem végződik tragikusan. Tímárt az öngyilkosságtól egy véletlen esemény menti meg, nem őt, hanem Krisztyán Tódort nyeli el a Rianás, Mihály ruhájában és tárcájával a zsebében, így azt hiszik ő az áldozta. Tímár elmondja Noéminek, hogy kettős életet élt, és Noémi megbocsát neki. A regény megoldása romantikus ábránd, mert az ember nem léphet ki a világból, nem vonulhat ki a társadalomból.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés