Kármán József 

(Losonc, 1769. március 14. – Losonc, 1795. június 3.) magyar író, ügyvéd.

1769. március 16-án keresztelték meg, Losoncon. Elemi- és középiskolai tanulmányait is ott végezte, 1785-től a pesti, 1788-tól pedig a bécsi egyetemen jogot hallgatott, mivel az ott végzetteknek több kilátásuk volt József császár idejében hivatalnyerésre. (A legújabb kutatások szerint azonban nem iratkozott be a bécsi egyetemre.) Bécsben tudósítóként vagy magánügynökként tarthatta fenn magát. Itt ismerkedett meg a nála 5-6 évvel idősebb gróf Markovics Miklósnéval, egy kalandor katonatiszt nejével. (A szerelmi viszony alatt egymásnak küldött német nyelvű leveleket Székely József fordított le magyarra, 1860-ban). Szerelmi viszonyuk 1789nyarán végződött, amikor az asszony leköltözött férje bánsági birtokára. 1789 júliusában és 1790-ben ügyvédi vizsgát tett Pozsonyban. 1791 végétől a pozsonyi országgyűlés után Pestre ment vissza és ott ügyvédként dolgozott. Kora ifjúságától különös fogékonysággal bírt a társasélet örömei iránt és szép alakja, kitűnő modora, nyugati műveltsége és egész egyéniségének varázsa megnyitották előtte az előkelő pesti szalonok ajtait; igazi világfi volt és ez okból Pest Alcibiadesének nevezte el Toldy Ferenc. Kivált a protestáns főúri házakkal, a Ráday-, Beleznay-, Podmaniczky családokkal állt szoros összeköttetésben. 

Kármánra az 1790-91. évi országgyűlés nagy befolyással volt, az onnan kiáramlott eszmék őt is magukkal sodorták. Az európai műveltség szükségének tudata és a nemzeti érzés fölébredt benne; elérkezettnek látta az időt, amelyben hazája javáért ő is tehet valamit; elég erőt, tehetséget érzett magában, hogy hazáját, ha mással nem, legalább tollával szolgálja. Már Bécsben elsajátította a francia, angol és olasz nyelvet; Markovics grófné Kármánhoz írt leveleiben gyakran használja az olaszt; így Kármán ezt is értette. Egész lélekkel merült az akkori eszmék forrongásába és egyik vezetője lett az ifjúságnak. 1792-től – Ráday Pál mellett – az első magyar budai színjátszótársaság igazgatója. Felvették a pesti Hét csillag nevezetű szabadkőműves páholyba.

Ő mondta ki először azt az eszmét, hogy Pestet irodalmi központtá kell tenni és e célból Schedius Lajossal, az egyetem esztétika tanárával, és Pajor Gáspár orvossal szövetkezve, 1794 elején megindította az Uránia című negyedéves folyóiratot. Anyagának nagyobb részét Kármán maga írta, fordította. Ezzel fő tevékenysége arra irányult, hogy a nők művelésére hasson, különösen az ő ízlésüket nemesítse és az irodalmat velük megkedveltesse. A folyóirat szépirodalmi és iránycikkeket közölt. A szerkesztőkön kívül még Csokonai írt hét költeményt névtelenül a folyóiratba. Kevés előfizetője volt; gróf Beleznay Miklósné és egy ismeretlen támogatták; három száma jelent meg, majd 1795 elején megszűnt. Ennek oka talán Kármán betegsége és az e miatti elkedvetlenedése is lehetett. Nem vett részt a Martinovics-féle összeesküvésben. 1795. április 5-én – apja halálakor – visszatért szülővárosába. Toldy Ferenc Kármán kortársaira hivatkozva az író halálának időpontját mindkét szülője halála előttre datálja; és ugyanő állítja azt is, hogy nemi betegségben halt meg; bár mindkét állítása megkérdőjelezhető. Halálának időpontja és oka tehát tisztázatlan; ami biztos: Losoncon halt meg még 1796 előtt.

.

A Fanni hagyományai Kármán József 1794-ben írt regénye, a hazai szentimentalista próza legismertebb alkotása. Benne az író egy „szép léleknek és érzékeny szívnek” történetét tárja elénk én-regény formájában. Az események, érzelmek a hősnő naplójából és leveleiből bontakoznak ki. A keletkezésének dátumából láthatjuk, hogy a nyelvújítás kora előtt íródott mű, azonban nyelvezete egyszerű, ma is könnyen olvasható. 

Kármán regényhőse, Fanni nem tud és nem akar lemondani a lelkét, egyéniségét felszabadító, gazdaggá varázsoló szerelemről – az életről kell lemondania. Naplójából, leveleiből ismerjük meg mélabús történetét. Kármán egy, az Uránia szerkesztőihez írott , levélnek álcázott előszóval azt sugallja: Fanni valóban élt. Ma már tudjuk: Fanni leveleit, naplóját – az első igazi magyar regényt – Kármán József írta, s az érzékeny lelkű, szerelme elvesztését túlélni nem képes Fanni: képzelt alak. De nagyon sok hasonló sorsú nemes kisasszony élt akkoriban Magyarországon. Egyetlen vagyonuk a hozományuk. Egyetlen lehetőségük az apjuk választotta férfival házasságra lépni. Szürke élet, reménytelen biztonság…

Összefoglaló:

A bevezetőből megtudjuk, hogy a közlésre kerülő írásokat egy ismeretlen küldte be a szerkesztőségnek. Ezután a beküldő levele következik, melyben egy szerencsétlen sorsú leány történetét tárja elénk. Hőse Fanni, egy vidéki nemesi ház gyermeke. Édesapja kegyetlen zsarnok volt, mostohaanyja szívtelen, aki a saját gyermekeinek szolgálójává tette. Szomorúan élt a számára rideg, szeretet nélküli családban. Szerelmes lett, és a fiatalember – a levél írója – viszonozta érzelmeit, de boldogságuknak hamar vége szakadt, mert Fanni apja elszakította őket egymástól, és a leány bánatába belehalt. Végül a levél írója köszönetet mond az elhunyt leány naplójának és leveleinek kinyomtatásáért.

Szomorú helyzetképpel indul a történet: Fanni a veteményeskertben, rejtekhelyén ülve írni kezdi naplóját. A sóhajok és könnyek között lassanként kibontakozik belőle egy özvegy úrinő alakja. A falu egyik szegényes kunyhóban él két gyermekével. Fanni csakhamar barátságába fogadja az elhagyott családot. Megtudja, hogy az asszony a fiatalon elhunyt báró L. özvegye, akinek szinte semmilyen sem maradt, ezért költözött vidékre. Fanni is feltárja lelkét új barátnőjének és vele együtt zokog sorsuk megpróbáltatásain. Otthon még ezt a kis örömét is haraggal fogadják, szemére vetik, hogy nem a családjához méltó környezetben forog. Magányában szeretet után sóvárog. Egy vidéki bálon találkozik az ifjú T-ai Józsival, egy kapitány fiával, és egymásba szeretnek. A bál után megjelenik szerelmese otthonában és a családapát is megnyeri okos beszélgetésével. Fanni később néhány hétre vendégségbe megy egyik barátnőjéhez, sokszor találkozik szerelmesével és báró L. özvegyéhez írott leveleiben őszintén beszámol vonzalmáról. Megírja azt is, hogyan kezdi ki tisztességét az irigyek mendemondája. Apja hazarendeli, nem hisz a vagyontalan udvarló őszinte szerelmében; T-ai Józsinak pedig be kell állnia katonának. Amikor el kell válnia szerelmétől, a leány elájul. Közben Fanni barátnőjének gróf É.-né személyében gazdag pártfogója támad, aki magához veszi régi ismerősét a két gyermekkel együtt. Az özvegy sorsa jóra fordul, Fanni azonban így nem csak szerelmét, hanem egyetlen igaz barátnőjét is elveszíti. A válás szörnyű napjai után megvetés, szidalom és gúny fogadja Fannit. „Sirass engem, szerelmes barátném – írja báró L. özvegyének – az én örömeim eltemettettek.” Utolsó levelében megaláztatásának egyik epizódját meséli el. Hozzátartozóival a szomszéd kisvárosban sorra járják a nemesházakat, az egyikben éppen nagy vendégség van. Amikor Fanni két leánnyal beszélget, a leányok anyja bosszúsan rohan közéjük és gyermekeit elvezeti, mert félti tőle családja jó hírnevét. Mostohaanyja szidja, átkozza: „Itt a haszna ismeretségednek, gaz leány!” Fanni szomorú sorsában elhervad, érzi, közeledik a halál órája. Minden írását lepecsételi és szerelmére hagyja.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés